Különösebb kommentár szerintem nem kell hozzájuk, akinek tetszenek elolvassa, kicsit elgondolkozik rajtuk, akinek meg nem annak toll a fülébe!
Először, hogy miért szeretjük a természettudományokat:
Madách Imre: Az Ember Tragédiája XII. szín tudós:
Ez eszme nálunk a megélhetés.
Midőn az ember földén megjelent,
Jól béruházott éléskamra volt az:
Csak a kezét kellett kinyújtani,
Hogy készen szedje mindazt, ami kell.
Költött tehát meggondolatlanul,
Mint a sajtféreg, s édes mámorában
Ráért regényes hipotézisekben
Keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
Fukarkodnunk kell, általlátva rég,
Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
Négy ezredév után a nap kihűl,
Növényeket nem szül többé a föld;
Ez a négy ezredév hát a mienk,
Hogy a napot pótolni megtanuljuk.
Elég idő tudásunknak, hiszem.
Fűtőszerűl a víz ajánlkozik,
Ez oxidált legtűztartóbb anyag...
Azután a szépirodalomnál maradva:
József Attila: A hetedik:
E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!
Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.
Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
Wass Albert: Elvásik a veres csillag-ból
"- Sokan meghóttak - vallotta be az öreg.... - Jól imádkozott valaki érted - mondta szárazon -, mert november utolsó hetében mind vonatra rakták, ahány ember csak volt a munkatáborokban, s Dobrudzsáig meg sem álltak velök. Azóta se jött haza egy se. De heten odapusztultak már... S köztük volt az én Sanyim is, hogy verjen meg az Isten minden olájot, muszkát s egyéb kommunistát, akit az ördög rászabadított erre a világra!
Úgy szakadt föl a keserűség a vénemberből, mint egy fekélyes seb. Aztán elfordult, kifújta az orrát két bütykös ujjával, s keze fejével még a szeméből is kitörölt valamit.
- Igaz szívből bánom, hogy így esett - hebegte Mózsi ott az utcán, esetten. - Isten nyugosztalja hát - nyögte ki illedelmesen.
Öreg Tomborás fölkapta fejét a szóra, mintha késsel szúrták volna meg. Kivörösödött ábrázattal egyenesen Mózsira nézett, s a nézésében volt valami rettenetes fájdalom.
- Éppen ez az, látod, éppen ez az, ami nincsen rendben - hörögte az öregember -, mert hogy meghalt a fiam, hát meghalt. Mások is meghalnak. Mindenki meghal. Te is, én is, minden emberfia. Így rendelte az Úristen. De az Úristen azt is elrendelte, hogy aki meghal, azt ott ássák el az otthoni temetőben, ahol holdtöltekor a holtak lelke kiülhet a sírkövek tetejére, s onnan nézheti az ismerős falut meg a hegyet, meg mindent s láthassa, hogy minden ott van a maga helyén. Meg tavasszal, mint most is, amikor a füvek megindulnak, fák s virágok élni kezdenek, a sok kicsi gyökér leér oda ahhoz, aki halott, s aki odalent van, az megérzi ebből, hogy az élet halad a maga rendes útján tovább. Ez az, amit úgy nevezünk, hogy Isten nyugosztal valakit. De az, akit oda tesznek be abba a messzi idegen mocsárba, az miképpen nyugodhassék ottan? Erre felelj, Mózsi. Miképpen nyugodhassék?
- Mások is haltak meg háború idején idegen országban - nyögte ki Mózsi kiszáradt torokkal, hogy csak mondjon valamit. De az öregember mérgesen legyintett feléje, munkában kérgesedett nagy kezével.
- Az más. Azok a hazáért haltak meg. S aki a hazáért hal meg csatamezőn, annak a lelke nagyobb úr odafönt a lelkek között, mint maga a főispán. Azoknak a lelkit külön angyalok vigyázzák, az ám. De most nincs háború! Most béke van, azt mondják! S akit elvisz valami rusnya betegség ott abban az idegen mocsárban, az még csak azt sem tudja, hogy miért halt oda. Hogyan nyugodhassék hát az olyannak lelke? Erre felelj!"Idegen nyelvterületre kalandozva:
Eredetileg görög, de itt angolul:
The Melian Dialogue by Thucydides:
...since you know as well as we do that right, as the world goes, is only in question between equals in power, while the strong do what they can and the weak suffer what they must...
Van még sok, de most nem jut eszembe több, majd ha beugrik, megírom azokat is.
