Ma kivételes nap van. Csütörtök, igaz attól még csak olyan lenne, mint a többi, de kiderült, hogy holnap nem kell egyetemre menni :D. És mivel ez nem egy akármilyen bölcsészkar öröm és bódóttá van. Megyünk haza, amíg járnak a vonatok. Azt nem értem ebben a sztrájkban, hogy minek ennyi ideig elhúzni. Leállnának egyszer és akkor addig nem megy, amíg nincs megállapodás, akkor legalább kiszámítható lenne.

Node hazautazás. Néha olyan otthon lenni, mintha a Falu című filmbe csöppennék. De nem a "szörnyek" miatt, hanem amiatt, ami a film végén derül ki. Teljesen más lehetőségek, és életritmus. Nincs vele semmi baj, mert elmennék én favágónak is fel a hegyre, ha azzal lehetne boldogulni. Egyszerűen más. De itt van Bp, egyetem, szóval ezt csinálni kell. Ha meg már végigcsináltam, akkor nem fogom az itt megszerzett tudást hagyni elveszni. Szóval biztos nem fogok otthon maradni.

Én vagyok a példa a vidék népességmegtartó képességének hiányára.