No ez hosszú lesz, de úgyse tudok leírni mindent, szóval kommentekben várom a többit!
Ha jól tudom mindenki teljesítette már ezt a bizonyos tárgyat. Első részében elmélet, másodikban laborok, szám szerint hét.
Nem is tudom hol kezdjem, merthát nem volt egy egyszerű történet. Talán időrendi sorrendben a legcélszerűbb:
Az elején több kis zh, amiről persze alig volt fogalmunk hogy kellene megcsinálni. Meg persze házik, amiket persze mindenki másolt, majd a végén nagy zh. Amit máig nem értek, hogyan bírtak többen megírni, lehet odafigyeltek arra a sok halandzsára amit a tanár mondott? Szóval azt én szépen benéztem, gondolom ezért gyorsan el is akartam fejelteni és ezért nem emlékszek már rá tökéletesen.
Node azért mégiscsak ott volt a pótzh, nem túl sokan mentünk el. Emberünk beül, nem is a tanári asztal mögé, hanem az ablak alá egy székre, kényelmesen elhelyezkedik, és jó negyed óra múlva látjuk, hogy igencsak kókadozik a feje, 5 perc sem kellett és elkezdtett horkolni is. Mindezt pótzh közben! Mondani sem kell, hogy a kérdések cseréje gyorsan megtörténz, ki-ki a magának legkedvezőbbre lecsapott, ha meg nem volt olyan, akkor az asztalon hagyott plusz példányokból válogattunk. Egyik srác "kicsit" késett, így a horpasztó tanárt találta már ott, nagyon nem zavartatta magát, fogott egy kérdést és elkezdte írni a pótzh-t. Természetesen nekem ez a zh sem sem jött össze...
Ezután a csapat sikeresebb fele szenvedett a laborokkal, bár utólag kiderült, hogy mi szenvedtünk csak meg igazán. Szóval következő félév, tárgyat újra felvettük. Előadás persze nincs, de pofavizit gyanánt voltunk konzultációkon, amiken eléggé jól leadta a zh-ra meg a vizsgára szükséges anyagot a tanár. Na nekem ezen konzultációk során vált világossá, amit a többiek már lehet régebb óta sejtettek. Ugyanis az emberünk hangulata elég rapszódikusan változott a kedves, mindent megértő és apróléklosan elmagyarázó bácsitól a "miért nem tudja maga, hát hogy jutott el idáig, meg egyébként is miért így vesz levegőt"-ig. Szóval a hangulat a véralkoholszint függvénye volt. Sajnos nem tudtunk rájönni, hogy milyen összefüggés van a kető között, de hogy van az világossá vált.
Ismét zh, ami ez előzőtől annyiban különbözött, hogy most bőrfotelben aludt be.
Na a pofaviziteknek meg annak, hogy épp egy kedves hangulatban fogtuk ki kiserült is a vizsga. Azt hittük, innen már sétagalopp, mert a többieknek meglett a laboros rész, de tévedtünk.
Tehát elkövetkezett a laborok ideje! Legelső alkalommal jól le lettünk baszva, hogy nem készültünk, mert nem mentünk be a tanszékre megnézni a hirdetőtáblát. Ennek örömére nem volt mérés, mert egyébként se volt kötelező, csak ajánlott. De azért mégse menjünk már el, mert hogy néz az ki meg kellett nézni a laborban található cuccokat. Volt 1-2 iden böszme, de a legtöbbről csak azt tudtuk kinézni, hogy kapcsoló, meg ilyen henger alakú, szóval mintha a tyúk seggébe néztünk volna. És még a pincébe is lementünk. Ott nagyobb gépek. Szóval halál unalom. De egyszer csak az egyik oldalára támasztva megpillantottuk ezt:
Na innentől lett világos az is, hogy ezek az ördöggel cimborálnak.
Node első mérés: Ugye felkészülési kérdések lemásolva. Tanár ránéz, beleköt 1-2be, de elfogadja. Utána azt se tudtuk mi van, hogy kellene meg egyáltalán. Összekötjük a kapcsolást nagy nehezen, közben persze lebaszások áradata segíti elő a munkánkat. De minde jó ha a vége jó csak összejött, jkv-k következő alkakomra.
Nem írom le a többi mérést, mert egyrészt marha hosszú, másrészt meg nézem mindjárt a Jonh Rambót. Szóval aminet ez a tanár tartott ott mindig megszenvedtünk. De ennek is voltak vállfajai, amit kb a hallgató arca/haja hossza vagy nemtom mi határozott meg. Tehát ha nekem elfogadata a kérdéseimet, akkor az utánam beadónak ugyanazt visszadobta, a harmadik emberébe meg csak belekötött. Hasonlóan a jegyzőkönyvekkel. Ugyanazt csináltuk mindannyian, nekem csak belelapoz, jólvan 3as, következő emberébe a legelső szóba beleköt és visszadobja, a harmadikét meg kis szarakodás után elfogadja.
De nem csak ő tartotta a laborokat, hanem volt egy másik emberke is, aki sokkal jobb arcnak bizonyult. Nála ha nem volt felkészülési kérdés, akkor max megcsináltad a jkv-hoz, a mérés során végig segített, szóval úgy volt vele h csak húzzunk a picsába, mert látta rajtunk, hogy úgyse fogjuk soha használni ezt. A legjobb mégis az volt mikor viszem neki a jkv-t szépen fedőlappal mindennel, megfogja, egyből ráírja az 5öst, adná vissza de mégis megtorpan és elereszt egy "azért belenézak, ha nem baj"-t. Kb. 0,05sec alatt belenézett és visszaadta. Másik srácnak kicsit lerongyoltabb állapotban volt ugyanaz, mint nekem, de övé is 5, a 3. meg nem tudta kinyomtatni és behozta laptopon. :D De az övé is 5 lett.
Na még két sztori és befejezem:
1.) Valami szart kellett mérni egy műszerrel. Elég sok opciót tudott szóval nem volt egy gyerekjáték vele mérni, játszni viszont annél jobb. Nem is nagyon ment a beállítás. Odahívjuk a tanárt, hogy mivan. Jó 10 percig babrálja már, mikor megkérdem:
-Nem ezt kell elforgatni 2-vel?
-Hát mit képzel maga, én már 25 éve ezzel foglalkozom, most melyikünk tudja jobban, maga vagy én??
Hát erre nem volt válaszom, de az elégedettség azért kiült a képemre, mikor újabb 10 perc szarakodás után elforgatta azt a kapcsolót és jó lett.
2.) A mérési eredményeket számítógép regisztrálta és táblázatosan ki is lehetett nyomtatni. Namost hogy megy ez tanárként: file -> nyomatás -> mégse. És ezt vagy háromszor eljátszotta, de olyan lassan, hogy addigra már meg tudtunk szólalni a röhögéstől, szóval megmondtuk neki, hogy mit is kellene. :D
Persze az összes labor után vagy fél napig a saját bénaságunkon meg a tanáron röhögtünk.
Ha jól tudom mindenki teljesítette már ezt a bizonyos tárgyat. Első részében elmélet, másodikban laborok, szám szerint hét.
Nem is tudom hol kezdjem, merthát nem volt egy egyszerű történet. Talán időrendi sorrendben a legcélszerűbb:
Az elején több kis zh, amiről persze alig volt fogalmunk hogy kellene megcsinálni. Meg persze házik, amiket persze mindenki másolt, majd a végén nagy zh. Amit máig nem értek, hogyan bírtak többen megírni, lehet odafigyeltek arra a sok halandzsára amit a tanár mondott? Szóval azt én szépen benéztem, gondolom ezért gyorsan el is akartam fejelteni és ezért nem emlékszek már rá tökéletesen.
Node azért mégiscsak ott volt a pótzh, nem túl sokan mentünk el. Emberünk beül, nem is a tanári asztal mögé, hanem az ablak alá egy székre, kényelmesen elhelyezkedik, és jó negyed óra múlva látjuk, hogy igencsak kókadozik a feje, 5 perc sem kellett és elkezdtett horkolni is. Mindezt pótzh közben! Mondani sem kell, hogy a kérdések cseréje gyorsan megtörténz, ki-ki a magának legkedvezőbbre lecsapott, ha meg nem volt olyan, akkor az asztalon hagyott plusz példányokból válogattunk. Egyik srác "kicsit" késett, így a horpasztó tanárt találta már ott, nagyon nem zavartatta magát, fogott egy kérdést és elkezdte írni a pótzh-t. Természetesen nekem ez a zh sem sem jött össze...
Ezután a csapat sikeresebb fele szenvedett a laborokkal, bár utólag kiderült, hogy mi szenvedtünk csak meg igazán. Szóval következő félév, tárgyat újra felvettük. Előadás persze nincs, de pofavizit gyanánt voltunk konzultációkon, amiken eléggé jól leadta a zh-ra meg a vizsgára szükséges anyagot a tanár. Na nekem ezen konzultációk során vált világossá, amit a többiek már lehet régebb óta sejtettek. Ugyanis az emberünk hangulata elég rapszódikusan változott a kedves, mindent megértő és apróléklosan elmagyarázó bácsitól a "miért nem tudja maga, hát hogy jutott el idáig, meg egyébként is miért így vesz levegőt"-ig. Szóval a hangulat a véralkoholszint függvénye volt. Sajnos nem tudtunk rájönni, hogy milyen összefüggés van a kető között, de hogy van az világossá vált.
Ismét zh, ami ez előzőtől annyiban különbözött, hogy most bőrfotelben aludt be.
Na a pofaviziteknek meg annak, hogy épp egy kedves hangulatban fogtuk ki kiserült is a vizsga. Azt hittük, innen már sétagalopp, mert a többieknek meglett a laboros rész, de tévedtünk.
Tehát elkövetkezett a laborok ideje! Legelső alkalommal jól le lettünk baszva, hogy nem készültünk, mert nem mentünk be a tanszékre megnézni a hirdetőtáblát. Ennek örömére nem volt mérés, mert egyébként se volt kötelező, csak ajánlott. De azért mégse menjünk már el, mert hogy néz az ki meg kellett nézni a laborban található cuccokat. Volt 1-2 iden böszme, de a legtöbbről csak azt tudtuk kinézni, hogy kapcsoló, meg ilyen henger alakú, szóval mintha a tyúk seggébe néztünk volna. És még a pincébe is lementünk. Ott nagyobb gépek. Szóval halál unalom. De egyszer csak az egyik oldalára támasztva megpillantottuk ezt:
Na innentől lett világos az is, hogy ezek az ördöggel cimborálnak.
Node első mérés: Ugye felkészülési kérdések lemásolva. Tanár ránéz, beleköt 1-2be, de elfogadja. Utána azt se tudtuk mi van, hogy kellene meg egyáltalán. Összekötjük a kapcsolást nagy nehezen, közben persze lebaszások áradata segíti elő a munkánkat. De minde jó ha a vége jó csak összejött, jkv-k következő alkakomra.
Nem írom le a többi mérést, mert egyrészt marha hosszú, másrészt meg nézem mindjárt a Jonh Rambót. Szóval aminet ez a tanár tartott ott mindig megszenvedtünk. De ennek is voltak vállfajai, amit kb a hallgató arca/haja hossza vagy nemtom mi határozott meg. Tehát ha nekem elfogadata a kérdéseimet, akkor az utánam beadónak ugyanazt visszadobta, a harmadik emberébe meg csak belekötött. Hasonlóan a jegyzőkönyvekkel. Ugyanazt csináltuk mindannyian, nekem csak belelapoz, jólvan 3as, következő emberébe a legelső szóba beleköt és visszadobja, a harmadikét meg kis szarakodás után elfogadja.
De nem csak ő tartotta a laborokat, hanem volt egy másik emberke is, aki sokkal jobb arcnak bizonyult. Nála ha nem volt felkészülési kérdés, akkor max megcsináltad a jkv-hoz, a mérés során végig segített, szóval úgy volt vele h csak húzzunk a picsába, mert látta rajtunk, hogy úgyse fogjuk soha használni ezt. A legjobb mégis az volt mikor viszem neki a jkv-t szépen fedőlappal mindennel, megfogja, egyből ráírja az 5öst, adná vissza de mégis megtorpan és elereszt egy "azért belenézak, ha nem baj"-t. Kb. 0,05sec alatt belenézett és visszaadta. Másik srácnak kicsit lerongyoltabb állapotban volt ugyanaz, mint nekem, de övé is 5, a 3. meg nem tudta kinyomtatni és behozta laptopon. :D De az övé is 5 lett.
Na még két sztori és befejezem:
1.) Valami szart kellett mérni egy műszerrel. Elég sok opciót tudott szóval nem volt egy gyerekjáték vele mérni, játszni viszont annél jobb. Nem is nagyon ment a beállítás. Odahívjuk a tanárt, hogy mivan. Jó 10 percig babrálja már, mikor megkérdem:
-Nem ezt kell elforgatni 2-vel?
-Hát mit képzel maga, én már 25 éve ezzel foglalkozom, most melyikünk tudja jobban, maga vagy én??
Hát erre nem volt válaszom, de az elégedettség azért kiült a képemre, mikor újabb 10 perc szarakodás után elforgatta azt a kapcsolót és jó lett.
2.) A mérési eredményeket számítógép regisztrálta és táblázatosan ki is lehetett nyomtatni. Namost hogy megy ez tanárként: file -> nyomatás -> mégse. És ezt vagy háromszor eljátszotta, de olyan lassan, hogy addigra már meg tudtunk szólalni a röhögéstől, szóval megmondtuk neki, hogy mit is kellene. :D
Persze az összes labor után vagy fél napig a saját bénaságunkon meg a tanáron röhögtünk.
