Hát túl vagyunk rajta!

Minden félév első napja nagy öröm és bodottá! Legalábbis szerintem. Kivel, mikor és hol találkozom 14 héten kereszül. Milyenek lesznek az új tanárok, milyen az órarendem a többiekhez képest, ki, hány kreditet vett fel. Milyen lett a vizsgaidőszak, miből kell ismételni. Egyszerűen izgalmas szerintem, na! :)

Kissé más szemszögől szintén érdekes az első nap... Hé, ezt az órát áttették, ebből mégis lesz előadás, gyakorlat, labor miegyéb. Node mikor? Most már ugye nem nagyon lehet nyavajogni annak a tanárnak, aki rendesen, becsülettel bepötyögi (időt és energiát nem kímélve :D) a frenetikus és mindenki által imádott Neptun rendszerbe azt, hogy ő mikor és hol fogja előadni magát, de ott van a másikfele is, aki vár minket (naja, mindenhol csak nem a szobájába), hogy mikor legyen az óra, de amikor mondunk 3 időpontot, akkor jön a háááááát az nekem nem jó, mert éppen vannak a laborban, éppen ebédszünetem van, vagy csak egyszerűen nem. Najó, mondhatná a neméppen gólya egyetemista, de ez természetes. Igen természetes, mert már megszoktuk. De kérdem én, miért szokjuk meg? Ennek (legalábbis szerintem) nem így kéne mennie... Miért nem tud minden tanár legalább egy kibevarrott cetlit odaadni mondjuk egy titkárnőnek, hogy legyenszíves tápláljamár be, hogy én ekkor leszek órátadni ezen tárgy hallgatóinak. Még mindíg többet érek azzal, hogy legalább van ESÉLYEM arra, hogy tudjam mikor mit fogok hallgatni, mert akkor a többit hozzá tudom alakítani. Najó, egy rossz szavam nem lehet... hiszen egyenlőre nincs ütközésem. Igen, még van 3 tárgyam, ami nincs benne, dehát ez van... vagyishogy ez nincs :).

Noh, erre azt hiszem igazán várhatom a kommenteket, mert mindenkit érint a dolog :)
Bye all!